A dajkacsalád becsülettel és kitartással végezte a dolgát. Elérkezve a kis pete életének 14. napjához fontos teendője van a méhésznek. A méheket megelőzve, a természet rendjébe beavatkozva meg kell mentenie az értékes tenyészanyagot. Ha valami folytán elkésne, az eddigi munkája gyümölcse menne tönkre. Oda lenne a számára oly fontos, következő évi tenyészanyag.
A dajkaméhek gondozásában lévő anyabölcsőkre fel kell tenni egy hajcsavaróhoz hasonló védőeszközt. Bármennyire is közel azonos korú (1 napon belüli) petékből lett indítva az anyák nevelése, lesz egy, aki elsőként fog megszületni. A genetikailag kódolt parancsnak engedelmeskedve első dolga a többi bölcső megsemmisítése lenne. A család segítene is neki ebben. Oldalról nagy erőkkel rágná a viaszbölcsők falát és megsemmisítenék a még meg nem született életet, így téve eleget az új királynő első parancsának, mi szerint: ,,CSAK EGY MARADHAT!”
Ezt a folyamatot akadályozzuk meg ezzel a kis eszközzel. Általában a másnap reggelig megszületett anyákkal szabad tovább foglalkoznunk. Aki nem születik meg rendes időre, ott valami nem volt rendben a dajkálás során.
Ne feledjük!
Tenyészanyagról van szó, mindenből a legjobbat kell adnunk, hogy a legjobbat kapjuk!
Az elkövetkező két napban még sok dolga van a méhésznek. Én két féle utat járok. A születendő anyák számát a 15. napon még nem tudom, de a várható munkacsúcsot csökkenteni kell, ezért a kis rajládának nevezett eszközhöz folyamodom. Egy középen kihúzható válaszfallal elkészített, téglatest alakú fa dobozba a vándorhelyen lévő termelő családoktól elvett keretet teszek. Ennek a keretnek nagy fedett fiasításos keretnek kell lennie és minél több rajta lévő méh gondozza. Egyik szélére mézes – virágporos, a másik szélére még ki nem épített, -úgynevezett- műlépet teszünk. Ezzel a kezdő lépéssel felkészített mini családba már csak az anya hiányzik! A válaszfal másik oldalát is hasonlóan készítem el. A két ellentétes végén lévő kijárót lezárva az anyanevelő telephelyre viszem a parányi egységet. Emlékeznek? A dajkacsalád már két óra múltán jelzi az anyátlanságát! Ha itt is eltelt a két óra, ugyanez a jelenség kezd fellépni. Ekkor kapják meg a bölcsőt, mely másnap már meg is fog születni. Ettől megnyugszik a csapat és visszafolytott várakozással várja a másnapot. A beadott bölcsőt körbe veszik, melengetik és parányi viaszhidakkal stabilan rögzítik. Az idő előrehaladtával a bölcső végén lévő viasz-sapkát elvékonyítják, belűlről pedig az újszülött feladata körberágni azt. A kis anyának első dolga tudatni népével, hogy megérkezett. “Tüü tüü” hangot adva járkál a lépeken. Szétszórva illatát, erősíti a kis család összetartozását és később ezt a kaptár illatot keresi, ha nászrepüléséből visszatér.
A másik út kicsit drasztikusabb és kevésbé méhbarát. Ehhez megint az utazó derékhadat csapolom meg. A 16. napon megszületett anyákat megszámolva, némi rátartással kalkulálni tudom a szükséges méh mennyiséget.
Itt a legnagyobb kelés előtti fias keretről egy lezárható tetejű ládába seprem a méheket. Minden kis egységre kb 1 merőkanálnyi méhecskével számolok. Estefelé, amikorra készen vagyok az előkészítő munkával, a vándorhelyen a következőt csinálom:
Az összehajtható keretet tartalmazó kaptárkákat egymás mellé rakom. Én egyik oldalon a kis hajcsavaróhoz hasonló eszközben lévő kis anyával a kezemben állok. A másik oldalon a szakácskodásban jártas feleségem van egy levesmerő kanállal. Ha ő megmerítette a ládában lévő méhekből a kanalat, összenézünk és indul a munkafolyamat. A hajcsavaróból belerázom a kis anyát a láda aljába, a párom meg ügyesen rátölti a méheket. Azért kell gyorsnak lenni, mert a kis anya a zsongást meghallva felrepülne. Az így elkészített egységeket 3 napig pincében tartom. Ezalatt összeszoknak és az esti szürkület beálltával az állandó telepre kerülnek. A szürkület azért fontos, mert a látszólag össze-vissza lerakott kaptárkákat a másnap kelő nap különböző szögben éri és melegíti. Így kerüljük el a hírtelen jött szabadság adta káoszt a kirepülő méheknél. Lassan szinte külön-külön tájolva ismerkednek meg az új hellyel.
Mind két út segíti a kis anyákat abban, hogy természetes körülmények között megerősödjenek. A megszületésüktől számított első 10 nap sorsfordító számukra. Ez idő alatt a kis család a maga szerény létszámával megteremti a munkamegosztás alapjait. A belső és külső munkára szakosodott méheknek még egy nagy patrónust kell szerezni. A csendes napsütéses időt kell kiérdemelniük ahhoz, hogy az ösztöneitől hajtott kis anya nászrepülésére sor kerülhessen.