A fáradhatatlan gyűjtőmunka beindulása a méhek közötti kommunikációnak köszönhető. Amikor már megtanulták a kaptár kijáró helyét egyre több fürkésző méh indul felderíteni a környéket. Nem jönnek ők üresen haza, ki-ki hozza a saját terhét a többieknek, hiszen a család élete akkor fordul jóra ha mindenki a tudása és tehetsége legjavát adja. Van, aki vizet hoz, van, aki nektárt és van, aki virágport. Az információ átadása nagyon egyszerűen történik. (Bár ezt mi emberek csak a 2000 -es évek elején fejtettünk meg). Az édes teherrel haza érkező méhek a szélső lépeken sajátságos, 8-as alakú táncba kezdenek. A köréjük gyült közönség pedig megfigyeli a táncba rejtett térképet. A 8-as két karikájának találkozásánál húzott képzeletbeli tengely, a kaptár kijárónál a nap irányának pontos mása. A karikák táncban leírt sokasága pedig a lelőhely távolságát mutatja. Ráadásul a magukkal hozott élelemből még kóstolót is tartanak. Így a tudással felvértezett gyűjtő méhek sokasága napról napra rendíthetetlen szorgalommal teszi a dolgát. A kaptárba a kívűlről beáramló finomságok a sejtek nagy részét megtöltik. A benti munka is hatalmas lendületet vesz. A friss virágpor beindítja a dajka korú méhek garatmirigy termelődését, ez pedig nem más mint a PEMPŐ! Jut belőle mindenkinek. Az anyának is, aki ettől a napi lerakott peték számát növeli. Az egyre nagyobb számban nevelt fiasítás is sok sejtet elfoglal. Azzal hogy minden sejt megtelik valamivel és a közben kikelt méhek megnövekedett száma zsúfolttá teszi a kaptár belsejét, közeledik a csúcs!
Ez pedig nem más mint a méhcsalád természetes szaporodása, a RAJZÁS!
A méhek felderítőket küldenek szét, hogy új hazát, lakhelyet keressenek . A több lehetőség közül kiválasztott helyre költözésnek azonban még vannak előkészítő jelei. Új anyát nevelnek a hátra maradottaknak és a régit kicsit lefogyasztják. Ezzel készítik fel a repüléssel megtett hosszú útra.
Sokan találkozhattak már üstökösként szálló méh rengeteggel, vagy láttak már faágakon hatalmas fürtben lógó méh tömeget. Sokszor azon csodálkozik a felfedező , hogy az a vékony galy hogyan bírja el azt a temérdek méhecskét? Ha ezt látja a méhész, akkor megfelelő felszerelés segítségével befogja a rajt, így csökkenti a veszteségét. Hiszen az útra kelő méhek pont úgy viselkednek mint mi emberek. Ha kirándulni megyünk bőven viszünk magunkkal elemózsiát. Tehát a raj befogása nem csak méh, hanem méz veszteséget is csökkentő művelet. A raj pedig olyan mint egy kis gyerek. Félteni, óvni és bábáskodni kell felette. Segíteni kell abban, hogy önálló életét minél akadálymentesebben tudja megkezdeni. Nem csak lakást kap a méhésztől, hanem vadonatúj lépkészletet is. Egy kicsit így lekenyerezve beszéljük rá a méheket, hogy maradjanak nálunk és ne menjenek az eredetileg kinézett élőhelyükre. Az így marasztalt egységnek egyetlenegy célja van: kihasználva a természet adta lehetőségeket, a legrövidebb idő alatt megerősödni. Valahol érzik, hogy a bizonytalan távolban ott jön a tél amit túl kell majd élni! Nagy feladat ez a méhek és a méhész számára egyaránt!