Van-e jövőnk méhek nélkül?
Gondolkoztál már valaha azon, hogy milyen is lenne egy méhek nélküli világ? Tévedsz, ha azt hiszed, fel sem tűnne a hiányuk, és legrosszabb esetben is a mézet kellene nélkülöznöd a teádból vagy a vajaskenyér tetejéről. És még inkább rossz nyomon jársz, ha úgy véled, a kérdés nem aktuális…
Meggyőző és ijesztő számok
A házi és a vadon élő méhek a világon élő összes növényfaj 80%-ának beporzásáért felelősek. Európában a rovarok közel négyezer zöldségfajtát és gyümölcsfát poroznak be, s 2018-as becslések szerint e munkával globálisan 265 milliárd Euró gazdasági hasznot termelnek évente.
Egy, Albert Einsteinnek tulajdonított mondás úgy tartja, ha a méhek kipusztulnának, az emberiség négy éven belül követné őket. Gondoljunk csak bele: a beporzás teszi termőképessé többek között azokat a növényeket, amelyeket az ember és a táplálékául szolgáló állatok megesznek. A méheknek az egészséges ökoszisztéma fenttartásában játszott szerepét figyelembe véve a fentebbi ijesztő jóslat sajnos nem túlzó.
S végül a rossz hír: igen, bolygónk méhpopulációja – sok más, beporzás szempontjából fontos rovarfajéval együtt – folyamatosan, nagy ütemben csökken. A vadon élő méhek állományának világszerte megfigyelhető, drasztikus fogyatkozása, mely a múlt század második felében erősödött fel, az ezredfordulót követő években a házi méheknél is megjelent.
Tudott okok – sejthető következmények
A globális felmelegedés szomorú tényét manapság már senki sem tagadja. Az ehhez köthető, egyre gyakoribb aszályok, s ezzel együtt a természetes élőhelyek eltűnése komolyan hat a világ méhpopulációira. A változatos virágos növényekből álló méhlegelők helyét felváltó monokultúrák egyoldalú táplálkozást, és végső soron a méhek immunrendszerének legyengülését eredményezik. Az így könnyebben teret nyerő betegségek, a globális méhkereskedelem által terjedő paraziták, és a mezőgazdaságban használt, méhekre is veszélyes vegyszerek, kémiai rovarirtószerek alkalmazása egyaránt tizedeli a mézgyűjtőket.
Tegyük hozzá mindehhez, hogy napjainkra a világ termőföldjeinek mennyiségi és minőségi pusztulása elérte azt a szintet, mikor is azoknak mindössze 20%-a használható.
Feltehetően mindezek együttes eredménye az ún. kaptárelhagyás rejtélyes és ijesztő jelensége is: a dolgozó rovarok kirepülnek, de nem keresnek új lakhelyet, ez pedig gyakorlatilag tömeges öngyilkosságnak felel meg. A távozó méhek elhullanak, csakúgy, mint a kaptárban magukra hagyott peték és a királynő. Megdöbbentő szám következik: az Egyesült Államokban, ahol a jelenséget először rögzítették, két év leforgása alatt a méhkolóniák több mint 40%-a pusztult el, s a helyzet Európában sem sokkal jobb: nemzetközi felmérések szerint az utóbbi években a kontinens országainak méhállománya átlagosan negyedével csökkent!
Nem nehéz belátni, hogy mind a termőföldek területének, mind a méhek és egyéb beporzó rovarok állományának zsugorodása inkább előbb, mint utóbb világszerte jelentkező élelmiszerhiánnyal és ebből következő éhínséggel járhat. Apró barátaink nélkül az összes élelmiszerünk mintegy harmadát elveszíthetjük. A Föld élővilága élő és érzékeny rendszer, amely azonnal észleli az egyensúlyi helyzettől való kis eltéréseket is – a növények eljövendő terméketlensége pedig korántsem apró változás lenne…
Azonban még mindig nem késő megállítani a végzetes ökológiai láncreakciót. A felmerült probléma minden vonatkozásában emberi eredetű; megoldást is nekünk kell találni, a saját jól felfogott érdekünkben.
Itt az idő tudatosnak lenni!
Biztató lehet, hogy az utóbbi években világszerte nagy figyelem fordul a méhek felé. Az ENSZ rendelkezéseinek megfelelően 2018 óta május 20-a hivatalosan is a méhek világnapja. 1734-ben ezen a napon született ugyanis az európai méhészet kiemelkedő alakja, az első osztrák méhészeti iskola egykori vezetője, a szlovén származású Anton Jansa.
Az intézkedéssel igyekeznek felhívni a figyelmet arra, hogy milyen fontos szerepe van a méheknek környezetünk zavar nélküli működésében, és természetesen ezáltal az emberek egészségében. (Magyarország egyébként e tekintetben mondhatni huszonnégy év „előnyben” van: a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-át a Méhek Napjának jelölték még 1994-ben.)
Fontos és előremutató változtatás, hogy két éve az Európai Unió területén betiltották a méhekre ártalmas. ún. neonikotinoid növényvédőszerek használatát, a kaptárelhagyás ellen pedig újonnan kifejlesztett vakcinák segítségével küzdenek.
És mi az, amit te tehetsz? Ültethetsz a kertedbe vagy virágládádba különböző időpontokban virágzó növényeket, sőt, emellé itatót is telepíthetsz egy vízzel teli tálka formájában.
Nem egymagad fogod ellensúlyozni a monokultúrás gazdálkodás, a felelőtlen vegyszerhasználat és a globális felmelegedés következményeit, de tudjuk jól: sok kicsi sokra megy!
Építhetsz természetes anyagokból egyszerű, de nagyszerű méhmenedéket is, mely áttelelési és szaporodási lehetőséget kínál a méheknek. Az erkélyre, ablakpárkányra, virágos balkonládák mellé is kihelyezhető „méhecskehotel” avagy „darászgarázs” – hogy a Magyar Madártani Egyesület elnevezéseivel éljünk – lehet például különböző (3–15 mm) átmérőjű furatokkal lyuggatott tűzifa kugli vagy különböző vastagságú nádszálak kötege; igazán nem nagy munka sem elkészíteni, sem felszerelni, mégis hatalmas segítséget jelent.
Ha sem kerted, sem erkélyed és virágládád nincs, akkor sem kell tétlennek maradnod; azzal is állást foglalsz és hatást gyakorolsz, ha vegyszermentes gazdálkodásból származó termékeket vásárolsz.
Ne feledd, ha méheket mentünk, végső soron magunkat mentjük meg…